„Mi tudjuk, mi a demokrácia igazi értelme”




A minap Navracsics Tibor azt találta mondani, hogy „nem tőlünk kell félteni a demokráciát”, mert „mi tudjuk, mi a demokrácia igazi értelme”. Ez mindenesetre jó hír, mondanám, ha ironizálni akarnék. Navracsics ritkán szólal meg, de akkor velőseket mond. Na meg ír. Viviane Redingnek, az EU alapjogi biztosának levelére írott válaszában például azt igyekezett elmagyarázni, hogy a „magyar szabályozás … az igazságszolgáltatásra irányadó alapvető uniós és nemzetközi elveknek és kívánalmaknak mindenben megfelel”. Mondja ezt rezzenéstelen arccal akkor, amikor az Országos Bírósági Hivatal lényegében korlátlan hatalommal bíró elnöki székébe a kormánypárt egyik legbefolyásosabb politikusának a felesége került. Aki egyébként közeli barátságban áll a kormányfő családjával is. Hogy ez lenne az irányadó uniós elv, ebben legyen szabad kételkednem. Ha semmi más, akkor ez a mondat pontosan mutatja a demokrácia helyzetét ebben az országban, de azt is, hogy a kormány mit tart a demokráciáról. Arról a demokráciáról, amit ma már nem elég félteni, hiszen ma Magyarországon legfeljebb csak a demokrácia díszleteiről lehet beszélni − de arról is csak akkor, ha az ember éppen jó kedvében van.

Fall of the Damned
(Hieronymus Bosch, kb. 1490)
Wikipedia

„Az a konstrukció, az az építmény, amelytől azt reméljük, hogy Magyarország eléri a kitűzött célokat, a törvények szintjén készen áll ennek az évnek a végéig” – jelentette ki a miniszterelnök a Széll Kálmán Alapítvány legutóbbi, „természetesen” zártkörű rendezvényén. S noha néhány nap és néhány szavazás még hátra van ebből az évből, eredményük aligha lehet kétséges, így érdemes megnézni, mit is sikerült a kétharmados többségnek létrehoznia, milyen ez a „Fidesz-Magyarország”. Persze nem arra gondolok, hogy az összes általuk hozott törvényt felsoroljam, sokkal inkább arra, hogy azt a kormányzati „filozófiát”, azt a demokráciafelfogást írjam körül, amelyen Magyarország „újjászervezése” alapul. S amely ennek a kormánynak a bukását is fogja okozni. 

Ma már világosan látszik, hogy amikor a Fidesz-KDNP a legutóbbi választások előtt egyetlen szót sem ejtett szakpolitikai programjairól, az nem volt véletlen. A jelenlegi kormánypárt a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben példátlan cinizmussal tévesztette meg a választókat. „Nagy változásokat”, az ország ügyeinek, problémáinak rendbetételét ígérte, noha valójában semmi mást nem akart, csak a hatalmat, de azt megszállottan. Ehhez pedig természetesen nincs szükség szakpolitikai programokra. Az eltelt másfél év során nyilvánvalóvá vált, a Fidesz-KDNP az ország „újjászervezése” címén semmi mással nem foglalkozott, mint hogy a demokrácia lényegével szöges ellentétben olyan törvényeket hozzon, amelyek biztosítják számára a hatalmat a jövőben is, hogy rákényszerítse az országra, a társadalomra saját világképét, s hogy mindeközben kiszolgálja a párt háta mögött álló, a pártot támogató gazdasági érdekcsoportok anyagi érdekeit. A „nemzeti érdek”, a „NER” és az összes többi frázis és nyilatkozat semmi más célt nem szolgál, mint ezeknek a nemtelen szándékoknak a leplezését.

Miközben a kormánypárt fanatikusan ragaszkodik a hatalomhoz, s hatalmi törekvéseinek érvényesítése során mindenféle demokratikus szabályt felrúg, az őt körülvevő világot, annak működését, logikáját, szabályait és folyamatait nem érti. S mivel nem érti, ezért fél tőle, és fél mindenkitől, aki nem ugyanúgy gondolkodik, mint ő (s bizony a világ nem úgy gondolkodik, mint a Fidesz-KDNP, illetve a kormány), bizalmatlan mindennel és mindenkivel szemben, mindenütt veszélyt, fenyegetettséget, ellenséges szándékokat vél felfedezni. Ezért vált a kormányzati filozófia alapjává a szó minden értelmében vett bezárkózás, a saját, megrögzött fantazmagóriáikhoz való esztelen ragaszkodás. Ebben az ellenségesnek gondolt világban a kormány két alapvető stratégiát követ. Egyrészt – ahogyan arra az előzőekben már utaltam – minden rendelkezésére álló, a formális demokrácia szabályait betartó, ugyanakkor nemtelen eszközökkel hatalmának megtartására, hosszú távra való biztosítására törekszik. S itt nemcsak az egyes törvényekre gondolok, hanem arra az egész kormányzati politikában megnyilvánuló szándékra, amely a gazdasági és társadalmi élet egészét, annak irányítását, befolyásolását közvetlen módon egyetlen pártnak, egyetlen párt érdekeinek rendeli alá. Másrészt a környező világ nemértésében gyökerező fenyegetettségérzés magyarázza – legalábbis részben − a kormányzati filozófia másik alaptételét, a mindenek felett álló, szolgalelkűségbe torkolló, semmiféle önálló véleményt, politikai magatartást nem toleráló lojalitást. Annak a ténynek, hogy az elmúlt másfél év során minden egykor független, illetve újonnan létrehozott állami intézmény élére a kormánypárt legmegbízhatóbb katonái kerültek, két, egymással összefüggő következménye van. Egyrészt a kormány biztos lehet saját akaratának érvényesülésében, hiszen a „kiválasztottak” azért kerültek az intézmények élére, hogy a kormány rajtuk keresztül érvényesítse akaratát. Másrészt ennek a kormányzati politikának az az üzenete, hogy az előrehaladásnak, az érvényesülésnek nem a szakértelem, nem a tudás az alapja, hanem a politikai hovatartozás, a rendszer iránti feltétlen lojalitás, az intellektuális önállóság feladása. És ennek az üzenetnek ebben az országban jól ismert hagyományai vannak.

A hatalmi törekvéseknek ezt a nyers és brutális megvalósítását aprólékosan felépített kommunikációs stratégia segíti. Ennek egyik eleme az európai, de a hazai politikai kultúrában is példátlan hazudozás, megtévesztés, a legminimálisabb moralitást is nélkülöző cinizmus. Az, ahogyan a miniszterelnök szemrebbenés nélkül meghazudtolja saját magát, egy évvel ezelőtti kijelentéseit a magánnyugdíjak ügyében, talán a legkirívóbb példája annak, hogy ez a kormány mit gondol a politikai moralitásról, a demokráciáról, és a hatalom gyakorlásáról. Mindez persze szoros összhangban áll azzal az ugyancsak a miniszterelnök által képviselt erkölcsiséggel, amely szerint nem azt kell figyelni, amit mond, hanem azt, amit tesz. Amiből pedig az következik, amit ez az ország a saját kárán tanult meg az elmúlt másfél év során, hogy nincs összefüggés szó és tett között, mondani lehet bármit, annak nincs jelentősége. De ugyanennek az erkölcstelen cinizmusnak a megnyilvánulása az a magyar történelem legrosszabb hagyományait felélesztő „kiosztottunk néhány kokit és sallert” retorika, amely nyíltan hirdeti a bezárkózás ideológiáját, a „magyar érdekek” kizárólagosságát, a hamisan értelmezett nemzeti függetlenség mítoszát, s mindezt a legszorosabban összekapcsolja a Nyugat-, kapitalizmus- és Európa-ellenességgel – s mindezt azért, hogy leplezze saját diktatórikus szándékait, hatalmi törekvéseit, azért, hogy megtévessze, továbbra is tévedésben tartsa a társadalmat, vagy legalábbis annak egyes rétegeit.

Magyarország „újjászervezése” azonban nem korlátozódik csak a gazdaságpolitikára, a jogrendszerre, hanem kiterjed a mindennapi élet szabadságának korlátozására és a történelem, a múlt átírására is. A kormány, a miniszterelnök személyes támogatásával ráerőltetett a társadalomra egy olyan botrányos, hosszú évtizedekre súlyos társadalmi károkat okozó köznevelési törvényt, amelyet a törvény kitalálóin kívül lényegében senki sem támogatott. Egy olyan törvényt, amely ellentétes mindazzal, amire ma Európában mindenki törekszik, a tudás alapú gazdaság és társadalom megteremtésével. Egy olyan törvényt, amely államosítja az iskolákat, s ezzel megteremti a lehetőséget az oktatási rendszer teljes ellenőrzésére és befolyásolására. Mindeközben pedig egyre nagyobb szerepet szán az erkölcsi nevelés területén (is) többek között annak a katolikus egyháznak, amelynek sem politikai bátorsága, sem erkölcsi tartása nincs, hogy szembenézzen saját múltjával és jelenével. Mindezzel párhuzamosan pedig már elkészült a családjogi törvény tervezete, amely durván férficentrikus, autoriter, egyoldalú, a mindenféle belső demokráciát nélkülöző családmodellt tekint normának, s minden más családformát „természetellenesnek” nevez. Ennek a törvénynek sincs semmiféle köze a valósághoz, a társadalomban zajló folyamatokhoz, arra azonban alkalmas, hogy „gyarmatosítsa” a mindennapi életet, súlyosan korlátozza annak szabadságát, azt, hogy mindenki úgy élje az életét, ahogy azt akarja és jónak látja.

S végül, a kormány átírja, meghamisítja a múltat és a történelmet is, miközben e téren is folyamatosan és tudatosan becsapja a társadalmat. Nem elég a jelen korlátlan uralma, a múlt kisajátítására is szükség van. A kulturális értelemben vett nemzetet tekinti politikai közösségnek, választójogot ad a más országokban élő, magukat magyaroknak tekintő embereknek, miközben ők nem viselik szavazatuk következményeit, választójoguk nem kapcsolódik össze politikai felelősséggel. Trianon tragédiájáról beszélnek, de egyetlen szóval sem említik azt, hogy a Felvidéket és Észak-Erdélyt náci Németország segítségével sikerült időlegesen „visszaszerezni”. Megpróbálják politikai ellenfelüket, az MSZP-t szimbolikusan – és persze, ha mód lenne rá, jogilag is – megsemmisíteni. Egyenlőségjelet tesznek a fasizmus és a kommunizmus közé, „megfeledkezve” arról, hogy Magyarországon nem volt kommunizmus, s „megfeledkezve” arról, hogy amikor a recski munkatábort, a hortobágyi kitelepítéseket vagy akár az 1956-ot követő jogtalan megtorlásokat, bírósági ítéleteken alapuló gyilkosságokat ugyanolyan bűntetteknek tekintik, mint több százezer zsidó honfitársunk módszeres kivégzését, akkor ily módon a holokausztot relativizálják. S mindezen keresztül meggátolják, lehetetlenné teszik, hogy ez az ország végre szembenézzen saját történelmével és múltjával.

Ez hát a „demokrácia igazi lényege” – a hatalom diktatórikus kisajátítása, a demokrácia kijátszása, a gátlástalan politikai cinizmus, a mellébeszélés és hazudozás, a mindennapi élet szabadságának a korlátozása, a történelem és a múlt meghamisítása. Ez a rendszer épült ki az elmúlt másfél év során. S ahogy a miniszterelnök mondta, most majd elkezdik bejáratni. Rajtunk áll, hogy sikerülni fog-e nekik.


Niedermüller Péter kulturális antropológus,
a Galamus-csoport volt tagja,
a Demokratikus Koalíció alelnöke



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


 
 

Gyorsan szeretnél értesülni a galamuscsoport.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!