Francia elnökválasztás: Sarkozy és Hollande beszéde, Marine Le Pen sikere, magyar hivatkozások kampánycsend ellen




Vasárnap este a francia köztársaságielnök-választás első fordulójából két jelölt jutott tovább a május 6-ai második fordulóba: első helyen, a szavazatok 28,6 százalékával a szocialista párt jelöltje, François Hollande, második helyen a francia jobbközép párt, az UMP jelöltje, a jelenlegi államfő, Nicolas Sarkozy,  a szavazatok 27,3 százalékával. A szélsőjobboldal, a Front Nationale jelöltje, Marine Le Pen harmadik lett, és rekordot döntött a szavazatok 18,3 százalékával (a szélsőjobboldal még sohasem volt ilyen sikeres Franciaországban), megelőzve a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchont (11,5 százalék). A centrista François Bayrou a szavazatok 9,1 százalékát kapta.

A részvétel is rekordmagasságú volt: 80,7 százalékos.

Először a két továbbjutó jelölt beszédét közöljük, amellyel megköszönték támogatóik szavazatait (Sarkozy Párizsban, Hollande a közép-franciaországi Tulle-ban), reflektáltak az eredményre és folytatták a kampányt.

Utána az MTI elemzését olvashatják Marine Le Pen sikerének okairól és politikai elképzeléseiről.

Végül ugyancsak az MTI beszámolójában olvashatják, milyen furcsa megoldásokat szült az a tény, hogy Franciaországban is kampánycsend van a választások napján, viszont az internet és a külföld nem szívesen veszi ezt tudomásul.

I.

Nicolas Sarkozy beszéde


„Kedves Honfitársaim!

Nyolcvan százaléknál magasabb részvétellel a franciák meghozták történelmi döntésüket az elnökválasztáson. A franciák tanúságot tettek állampolgári tudatosságukról, és ezzel megcáfoltak minden előrejelzést és meghiúsítottak minden prognózist. A franciák válságszavazatot adtak le, amely nyugtalanságukról, szenvedésükről és aggódásukról tanúskodik, ezzel az új világgal szemben, amely itt formálódik a szemünk előtt. Ismerem ezt a szenvedést és aggodalmat. Megértem őket. Érinti ez a határaink tiszteletben tartását, az ipari elvándorlás ellen folytatott elszánt harcot, a bevándorlás mértéke fölötti uralmat, a munka értékének növelését, önmaguk és a családjuk biztonságát. Tudom, hogy ebben az igen gyorsan változó világban polgártársaink törekvése, hogy megőrizzék az életmódjukat, központi kérdése ennek a választásnak.

A két jelöltnek, akit a második fordulóra a franciák kiválasztottak, most két kötelessége lesz: az egyik az igazságot, a másik a bátorságot érinti. Senkinek nem lesz joga elbújni. A döntő pillanat elérkezett. A programok ütköztetéséé és a személyiség megválasztásáé. Azt kell megválasztani, aki felelősséget fog tudni viselni az országért, és aki meg tudja védeni a franciákat a következő öt évben.

Öt évig töltöttem be ezt a funkciót. Higgyék el, fel tudom mérni a súlyát, és ismerem a belőle fakadó kötelességeket.

A következő két hétben lehetővé kell tenni, hogy Önök mindannyian világos döntést hozhassanak: mindent meg kell vitatni. Képmutatás és kitérés nélkül. Kibúvók nélkül. Ezért azt javaslom, hogy szervezzünk három vitát a két jelölt közt. A gazdasági és szociális kérdésekről, a társadalomról és a nemzetközi ügyekről. A franciáknak joguk van az igazsághoz és a világos beszédhez. Senki sem bújhat ki ez alól. Így mindenki az ügy teljes ismeretében dönthet. Én állok elébe. Minden vállalásomról pontosan beszámolok. Kérem, higgyenek nekem: minden energiámat, amellyel csak rendelkezem, erre fogom fordítani.

Szólítom mindazokat, akik nem hajlandók előremenekülni a költségvetés korlátlan eladósításával, és akik nem akarják, hogy Franciaország számos európai szomszédunk mai sorsára jusson, akiken felülkerekedett a válság. Várom azokat, akik odaállnak a programom mellé. Ezt mindenféle pártos szellem nélkül fogom tenni, mert az egész francia néphez akarok beszélni.

Szeretném mindenkinek megköszönni a támogatását.[…] Bizakodva nézhetünk a második forduló elé. És minden franciát, akik a haza szeretetét minden pártmegfontolás és minden egyéni érdek fölé helyezik, arra szólítok most fel, hogy egyesüljenek, és csatlakozzanak hozzám.

Éljen a köztársaság, éljen Franciaország!”

***

François Hollande beszéde


„Kedves polgártársaim!

A francia nők és férfiak ma rendkívüli aktivitást tanúsítottak az elnökválasztáson. Ritka nagy részvétellel: nyolcvan százalékkal. Több fontos tény is következik ebből, amelyek megkerülhetetlenek.

Az első az, hogy én vagyok ma este az első forduló élén. Szeretném melegen megköszönni azoknak a francia választóknak, akik a szavazatukkal engem helyeztek ebbe a megtisztelő és rám nézve kötelezettségeket jelentő pozícióba. A legfontosabb, hogy ez a bizalom megnyilvánítása volt. Azokban a programokban, amelyeket megismertettem a franciákkal –, hogy újra helyreállítjuk az országot az igazságosság jegyében, uraljuk a pénzügyeket, újra növekedést és munkahelyeket teremtünk, csökkentjük az adósságot, megvédjük az iparunkat, előmozdítjuk a köztársasági értékeket, előkészítjük a jövőt, nevezetesen az energetikai átalakulást – ezt ajánlottam a franciáknak hónapokon át. Állhatatosan, koherensen. És ma feleltek nekem, amikor bizotsították számomra, hogy a legjobb helyen álljak, és hogy köztársaság következő elnöke legyek.

A választás második legfontosabb ténye, és ez ellentmondást nem tűrő tény, hogy az első forduló szankciót jelent a most végződő ötéves elnöki periódus számára. És bizalomvesztést a most távozó jelölttel szemben. Az utóbbi hónapokban elmondott beszédeiben a szélsőjobboldal játékát játszotta. Mert az utolsó dolog, amivel szembe kell nézni ma este, hogy a Front Nationale sohasem ért még el ilyen szintet elnökválasztáson. Még 2002-ben sem tudott megszerezni ennyi szavazatot, amikor bejutott a második fordulóba. Ez újabb jel, amelynek az én szememben riasztania kell a köztársaságot, és amelyből meg kell értenünk, nem egyszerűen a dühöt, hanem azt, hogy mi dolgozik ebben az országban, mihelyt nem büszke arra, ami felemeli, és hogy olykor megalázták, leszólták, mert ez történt az elmúlt öt évben.

Ma este a franciák szavazatával minden olyan franciának a jelöltje lettem, aki új lapot akar nyitni, és lezárni a régit. Elsősorban a fiataloknak kell megadni az őket megillető helyet. És én meg fogom adni. Az első forduló lezárultával mindazok jelöltje vagyok, akik változást akarnak. Ennek az összefogásnak a lehető legszélesebbnek kell lennie, mindenekelőtt a baloldali erőket és a Zöldeket érinti. Mostantól fogva őket is képviselem.”

Üdvözli az első fordulónak azokat a jelöltjeit, „akik a második fordulóban világosan és minden előzetes tárgyalás nélkül felszólították választóikat arra, hogy engem támogassanak. Mostantól fogva mindazon polgárok jelöltje vagyok, akik végre példás köztársaságot szeretnének. Akiknek fontos az állam semlegessége. Jelöltje vagyok minden franciának, aki azt szeretné, hogy a közérdek diadalmaskodjon az előjogok fölött. Felmértem a felelősségemet. Először is sikerre kell vinni a politikai váltást, amely visszaadja a franciáknak a politikai cselekvésbe és a közerkölcsbe vetett bizalmat. Aztán felelnem kell a jogos aggodalmakra, azokra a dühökre, amelyeket ez a választás felszínre hozott, a munkanélküliség, a bizonytalanság, a vásárlóerő visszavágása, a növekvő egyenlőtlenségek, a csökkenő bérek, a biztonság romlása, amely elsősorban az érintetteket és a legszegényebbeket sújtja.

Végül az utolsó felelősségem – és tudom, hogy most az országhatárokon kívül is figyelnek engem: új irányt szabni Európának a növekedés és a munkahelyteremtés révén.

Hála Önöknek, a változás ma este elkezdődött. És semmi, de semmi nem fogja megállítani. Ez most már a francia néptől függ, és a választás egyszerű: vagy folytatunk egy olyan politikát, amely megbukott, egy olyan távozó jelölttel, aki megosztotta a népet, vagy visszaállítjuk Franciaországot az igazság útjára egy új köztársasági elnökkel, aki képes egyesíteni.

Május 6-án győzelmet szeretnék, szép győzelmet, amely méltó Franciaországhoz, a történelméhez és a jövőjéhez. És minden nap, amely elválaszt bennünket a második fordulótól, találkozni fogok a franciákkal, mozgósítani őket, és azt mondani nekik: ugyanazzal a büszkeséggel, amellyel ezt a kampányt végigcsinálom, fogom vezetni az országot köztársasági elnökként, ha ők úgy döntenek.”


II.

Rekordtámogatottság a szélsőjobboldali Marine Le Pennek


A francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójában a szavazatok 18-20 százalékával harmadik helyen végzett Marine Le Pennek, a Nemzeti Front (FN) jelöltjének néhány hónap alatt sikerült az apja, Jean-Marie Le Pen által alapított szélsőjobboldali pártot megszabadítania régi imázsától és szalonképessé tenni a francia politikai életben. Az FN még soha egyetlen választáson sem élvezett ekkora támogatottságot.

Az új pártvezér számára az volt a cél, hogy megismételje vagy pedig meghaladja apja 2002-es legjobb, 16,86 százalékos eredményét, amellyel akkor Jacques Chirac oldalán bejutott a második fordulóba [ez volt az a bizonyos választás, amelyen a baloldali, liberális franciák csipesszel és szájmaszkkal szavaztak Jacques Chiracra, hogy ne Le Pen nyerjen – a szerk.]. Apjával ellentétben, aki elsősorban provokálni szerette a francia politikai élet szereplőit, Marine Le Pen kormányzásra is képes politikusként igyekszik föltüntetni magát, s mostani eredményével elképzelhető, hogy pártját megkerülhetetlen erővé teszi a francia jobboldalon.

„Nagyon jó eredményt ért el. Átadtam neki a stafétabotot” – kommentálta Jean-Marie Le Pen lánya teljesítményét.

Marine Le Pen 2011 elején vette át a párt irányítását. Azóta elsősorban a jobboldal szétverésén dolgozott annak érdekében, hogy annak központi pártja többé ne a kormányzó jobbközép UMP, hanem a Nemzeti Front legyen, amelyet hosszú távon protesztpártból kormányzóképes erővé kíván tenni.

Marine Le Pen első ránézésre is más, mint az apja: kerüli a botrányt kiváltó megszólalásokat és a provokatív szójátékokat, nem beszél folyton a második világháborúról vagy a gyarmati harcokról, még sohasem tett sem antiszemita, sem rasszista kijelentést. Olyan fiatal, modern, mindig mosolygó nő, aki értékeiben és ízlésében is saját korát testesíti meg. Ugyanolyan ékesszóló, karizmatikus és harcos, mint az apja, de szalonképesebben viselkedik. Az elmúlt években a pártvezetésből eltávolított minden korábbi náci kollaboránst vagy a francia Algéria iránt nosztalgiázót.

A lényeges különbség azonban elsősorban a politikai stratégiában rejlik apja és lánya között. Jean-Marie Le Pen mindenekelőtt a megszólalásaiban szélsőséges ember, ravasz, ügyes és erőszakos aktivista, de soha nem képzelte azt, hogy hatalomra juthat és egy politikai rendszert a saját képére formálhat: harcolt, sértegetett, erőszakoskodott, de mindig csak statiszta maradt a politikai életben, és ezzel maga is tisztában volt. Miután politikai ügyességének és a baloldal akkori megosztottságának köszönhetően Le Pen 2002-ben bejutott az elnökválasztás második fordulójába, el kellett szenvednie azt a megaláztatást, hogy a franciák 82 százaléka végül ellene szavazott.

Marine Le Pen viszont a Dán Néppárthoz vagy az olasz Északi Ligához hasonlóan hatalomra és kormányzati szerepre vágyik. Mégpedig nem a jobboldallal való valamilyen szövetség formájában, amelyet legalább annyira gyűlöl, mint az apja, hanem azt reméli, hogy lépésről lépésre lassanként veheti át a hatalmat, hiszen még csak 44 éves.

Már a kampány alatt jelezte, hogy a két forduló között nem fogja felszólítani a választóit arra, hogy május 6-án a konzervatív jelöltet támogassák. Nicolas Sarkozy öt évvel ezelőtt részben annak köszönhette elsöprő, 53 százalékos győzelmét, hogy a közbiztonságról és a bevándorlásról megfogalmazott kemény véleményei miatt az FN szavazóinak egy jelentős része átpártolt hozzá.

Az ügyvéd végzettségű, elvált, háromgyermekes Marine Le Pen is hisz a kapitalizmus és az euró összeomlásában, valamint a nacionalizmusok és a protekcionizmus általános európai térnyerésében. Az idegengyűlölet európai erősödése, az iszlámtól való félelem, a külvárosok szelleme, a közbiztonság romlása miatti felháborodás mind olyan tényező, amellyel Marine Le Pen a szélsőjobboldal felvirágzását eredményező elemként számol abban a politikában, amelyet az elit, a bevándorlók és a pénzvilág ellen folytat. A franciaországi szekularizáció és a köztársasági elvek védelmének ürügyén tartott beszédeiben pedig általában a muzulmánokat, az iszlámot és a bevándorlókat ostorozza.


 

III.

Kódolt üzenetek a Twitteren a kampánycsend kikerülésére

„Hollandia 27–25-re legyőzte Magyarországot”. „Időjárásjelentés: 29 fok Amszterdamban, 25 Budapesten”. Internetezők ezrei versengtek a fantáziadús ötletekkel, hogy megkerüljék a szabályt, amely tiltja az eredmények közlését urnazárás előtt.

A Twitteren az internetezők a Londoni Rádió címke mögé sorakoztak fel, utalva a második világháború idején a BBC hullámain Franciaországba, az ellenállás számára küldött kódolt üzenetekre. A Twitter-üzenetek délutántól percenként tucatjával özönlöttek.

Egyes üzenetek Nicolas Sarkozy magánéletére és felesége, Carla Bruni-Sarkozy énekesnő és topmodell olasz származására utaltak. „Carlita nem fog dalolni, ismétlem, Carlita nem fog dalolni”, illetve: „A bambina nem a kastélyban fog felnőni” – az üzenet a Sarkozy-házaspár Giulia nevű kislányára utalt.

Az elnökre magyar származású apjával is utaltak, míg az internetezők François Hollande nevére is szójátékokat alkottak, például: „A gouda (holland sajt) kilója 27 euró, a tokaji bor üvegje 25 euró.”

Az 1977-ben elfogadott törvény értelmében tilos az eredmények közlése az utolsó szavazóhelyiségek zárása előtt. A törvényt megsértő tájékoztatási eszközök vagy magánszemélyek 75 ezer eurós büntetésre számíthatnak. A kérdés élénk vitát váltott ki az általánosan elterjedt internet korában, de azért is, mert a külföldi média nem tartja magára nézve kötelezőnek a francia törvényt. A párizsi ügyészség vasárnap bejelentette, hogy vizsgálatot indított, amiért az urnazárás előtt több médium közzétette a választási eredményekről készült becsléseket. A vizsgálat az AFP-t, két belga médiumot, egy új-zélandi székhelyű internetes portált, valamint egy belga újságírót érint, aki állítólag twitteren küldte tovább a becsléseket. „A 75 ezer eurós büntetés rendbe teszi a francia eladósodást” – jegyezte meg ironikusan az egyik internetező.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


 
 

Gyorsan szeretnél értesülni a galamuscsoport.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!